A szokásos éves Nap körüli út már megint a hosszú alagúthoz ért. A sárgolyó fagyni készül...

Az energiacégek pokoli mosollyal várják a  hideget, eljött nekik a szokásos éves dőzsi. Az emberkék matekoznak, hogy kellene a telet kihúzni, hogy ne rogyjon meg a családi büdzsé.

Ej, ej, garázda tél apó!

Ki ördög hítta kelmedet…

(Arany János: Téli vers)

Persze akad a télben jó is: hógolyózás, szánkó, karácsony. Mikor a gyerek a korcsolyát lengeti, remélem, hogy idén befagy a tó és lehet egy kicsit csúszkálni, ugyanakkor azt sem bánnám, ha esetleg elmaradna a fagy. Legfeljebb marad a műjégpálya.

Egyik este kimentem az udvarra. A csillagok és az éppen növő félben lévő Hold mellett egy már ilyenkor megszokott, hatalmas csillagkép, az Orion figyelt. 

Az pedig csak egyet jelent: megint vacogás jön, a hólapát és a jégkaparó.

Itt ez a hős, a keleti égbolt harcosa újabb küzdelembe kezd. Megint nézhetem egy fél évig, ahogy napról napra nyugat felé halad, kitartó, hősies küzdelemben foglalja vissza az eget. Harcra fel, még minden tavasz győzelmet hozott!

Eh! De rühellem a telet!