Egyik ismerősöm poénkodott azzal, hogy végre a politikusok oda kerültek, ahová valók. A villanyoszlopra. Igaz, még csak plakát formájában, de már alakul...
Ismét nyakunkon a nyüzsi. Megint érkezik a cirkusz, most minden eddiginél több bohóccal. Fanfár és dob, színek kavalkádja, a hangosbemondó szuperlatívuszokban közli, mekkora-sosemlátott-irdatlan-hatalmas-kápráztató produkciók lesznek itten láthatóak kéremszépen!!
Az előadás végére még a cirkuszigazgató is bekukkant a porondra, joviális mosollyal integet és csókokat hint két kézzel! A közönség most talán még jobban figyel, hiszen a bohóctól az idomárig mindenki ismerős, falubeli, a sógor vagy a pék.
Kicsit talán furcsa, ahogy a vegyesboltos bácsi flitteres kabátban a szája előtt egy tölcsérrel ordítva szapulja az idomárnak öltözött postást, az egész előadás már abból áll, hogy a fellépők egymást dobálják lócitrommal.
Lassan a közönség arcára fagy a mosoly. Rájönnek, hogy megint semmit sem kapnak a pénzükért, már csak a finálét várják, ami meg is érkezik síppal-dobbal tüzijátékkal.
Aztán megint csak a csend, sípoló füllel. Mikor hajnalban pedig felszáll a pára, akkor látjuk, nem maradt csak egy összetaposott füves rét tele szétdobált lószarral.
