Közeledik Húsvét!

Azt tervezgettük az asszonnyal, hogy mit is tegyünk, nemigen akarózik itthon maradni.

Már évek óta kimerül az ünneplés abban, hogy a gyerekek megkeresik a szanaszét eldugott csoki tojásokat.

Nem kaptunk vallásos nevelést, így pont olyan szempontból nem igazán számít semmit nekünk, ahonnan az ünnep ered. Persze jó, hogy piros betűs, miért is tiltakoznánk; a magyar ember a vallástól függetlenül is otthon tud maradni, ha már így hozta…

Gyermekként Apámmal és a bátyámmal gyorsan átszaladtunk a közeli rokonsághoz, Gyors kötelező feszengés, versike, loccsantás, piros tojás és mehetünk.

Azt hiszem, csak a középiskola alatt volt érezhető némi húsvét fíling, az osztály fiúi falkában támadtak. Igaz, már nem gyalog, hanem Volgával, és locsolás sem a kút mellett vödörrel történt. Az egyik srác szülei szikvízgyártók voltak, így adott volt, hogy a nagy szódás ballon volt a vízágyú, szegény lányok kényszeredetten tűrték, ahogy a sok idétlen kandúr röhögve spricceli végig őket szódavízzel. Szabály volt még, hogy vagy marad a vizes blúz, vagy elmegy átvenni, de akkor addigra „kultúráltan” felfaltuk sonka és süti készletet nyomtalanul.

Szó sem volt pénzről, még a csoki tojás is nagy szó volt.

Mire katona lettem – akkor még kötelezően behívtak mindenkit -, már ciki volt, ha „csak” tojás volt a jutalom, már a fiatalok pénzért járták körbe a famíliát. Az egyik surranótársam mesélte, hogy egy hímzett fatojást kapott, s mérgében földhöz csapta. Pattant is egy nagyot a tojás, majdnem egy kirakat látta kárát.

Az idült alkoholisták és a playstation-re gyűjtő gyerekek ünnepe lett Húsvét. A klérus még teszi a dolgát, az idősek asszisztálnak hozzá, mindenkinek akad egy – jó vagy rossz - húsvéti emléke, de mint minden, ez is áldozatául esett a kornak.

Azt a mai napig nem értem, hogy mi a fenéért került a képbe a kölni! A megújulás, a feltámadás, a víz megtisztító, megújító hatása már a múlté. Mikor már három különböző illat – legyen az bármilyen is – van a lányok fején, bűzlik a lakás, a kocsi, a kisgyerek, a kutya nyüszítve hátrál a gazdától. Igaz, versikékben bővült a kínálat, de nem mindegyikben van köszönet, sőt...

A sonka nem kuktában főtt, a tojáshéj alufóliából van, a kommersz kölni már inkább csak szappanos víz.

Szagok, részegek és kirándulásba menekülő családok.

Szép...