Most olvastam a HVG IT-s melékletében egy cikket egy 15 éves srácról, aki egy neves pénzügyi cég gyakornokaként azt a feladatot kapta, hogy írjon egy esszét korosztálya médiahasználati szokásaról. 

Aztán a már évek óta a saját elefántcsont tornyukban tespedő fehérgalléros "szakértők" tágra nyílt szemmel olvasták, hogy a mai tizenéves kölkök mennyire letojják, hogy ők mit gondoltak odafent kapuccsínózgatva. 

Nevezett iromány szerzője, bizonyos Matthew Robinson ugyanis egyszerű, tiszta mondatokkal közölte, hogy manapság csak az működik és népszerű a fiatalok körében, ami ingyen van. Ebbe a torrent oldalakról letölthető zenék, filmek ugyanúgy beletartoznak, mint az egyre több helyen elérhető wifi, és igazán nem ciki, ha a mobil nem méregdrága, de az érintőképernyő már elvárás lesz. Az írásól leszűrhető egy olyan jövőbeli generáció képe, aki megpróbál praktikusan, olcsón túlélni.

Miben is különbözik ez attól, ahogy mi  - 40-es korosztály - felnőttünk és szocializálódtunk? Jókora részben a technikai eszközökben van csak különbség. És ha még visszább nézek az időben, ez mindig így lehetett. Apámék is ezt csinálták és nem hiszem, hogy a korábbi generációk másképp élhettek. Nem tehették és ez nem erkölcsök és morál kérdése. Nota bene régebben az természetes is volt, hogy ha valamid van, azt megosztod és tudod, hogy ez kölcsönös lesz. Hiszen ne feledjük, Mr. Robson sem  össztársadalmilag vizsgálódott, csupán kvázi körbeérdeklődött a haveroknál. Az pedig, hogy földrajzilag egy helyen élő csoport praktikus okokból, vagy más megfontolásból akár igyekszik egyszerűbbé és olcsóbbá tenni az életét nem példa nélküli a történelemben.

Emlékeim szerint mikor Apám hazahozott bakeliten valami népszerűt, nem volt kérdés, a haveroknak átvettük magnóra. 

Akkor mi is a meglepő ebben az írásban? Azt hiszem, legtöbbünknek semmi. 

A médiát mostanára lassan elviselhetetlenné torzító szakemberek estek orra. Be kell látniuk, a reklámokba, bannerekbe és óriásplakátokba feleslegesen öltek milliókat. Reménytelenül érdektelenné vált az utca emberének, és főleg a felnövő generációnak szánt reklám dömping és ebben a szegénység is csak az egyik szempont. 

Nagy feladat vár azokra, akik megpróbálnak áttörni az ingerküszöbön. 

Felértékelődik ezáltal a kis helyi médiák szerepe, ahol még érdemes figyelni a reklámokra, hiszen ott kézzel fogható léptékben folyik a marketing. Ha a Felvégi Húsbolt akciósan adja a kolbászt, az olyan reális. 

A reklámszakemberek pedig rohanhatnak távcsőért, és kalapácsért, hogy az elefántcsont torony oldalán ütött lyukakon lenézzenek a célközönégre.

Csak szét ne verjék teljesen..